Mi várható az első ülésen?
Kölcsönös bemutatkozás után megkérem a klienseket a probléma első, rövidebb felvázolására, a probléma okának, okainak bemutatására, majd a lényeg megtalálását elősegítő kérdéseket kapnak. Ez a három fél között osztott időben történik: egyik fél 10 perc + 5 perc a kérdéseimre, másik fél ugyanígy, stb... Az alkalom utolsó részében összefoglalom az addig feltárult helyzetet az általam alkalmazott módszerek tükrében, javaslatot teszek egy „probléma – cél – megoldási lehetőség” keretre (ún. munkahipotézisre, amely egyre pontosabban körvonalazódik a folyamat során). Az első alkalom vezetése és a munkahipotézis a pár részére már lehetőséget ad arra, hogy átéljék módszereimet, tapasztalják személyiségemet és lássák, megértettem-e őket, valamint a munkaterv megfelel-e számukra. Lehetőségem van a kapcsolati dinamika megfigyelésére, a probléma elhelyezésére a pszichés segítés spektrumában, így lehetőség van a legmegfelelőbb folyamat felkínálására. Ilyenkor előfordulhat, hogy más pszichés beavatkozást javaslok: párterápiát, egyéni terápiát, vagy általam nem gyakorlott más módszert, megközelítést.
Vannak kizáró okok?
Alkohol, drog vagy erős gyógyszerek aktuális hatása alatt álló kliensek esetében nem vállalom a közös munkát.
Jelenléti ülés esetén én biztosítom a nyugodt, munkára alkalmas környezet, internetes ülések esetén ugyanezt kérem a kliensektől is.
Egyéb esetleges, a módszerek kereteit szétfeszítő kizáró okokról az adott helyzethez illeszkedve beszélünk.
Mik az előjelei a párkapcsolati krízisnek?
Számtalan jele van annak, ha egy kapcsolat krízis felé halad. Hasonló ez a testben lejátszódó folyamatokhoz: testünk működésének vannak gyengébb oldalai, amiket, ha nem tudunk megsegíteni, működési zavarok alakulnak ki, ezek kezeletlenül szervi betegséggé válnak, majd hirtelen krízissé. Egyéni figyelem, érzékenység, szándék, lehetőség függvénye, hogy mikor vesszük észre a problémát: az egészségtől való elhajlásnál– vagy csak a nagy krízisnél. Sok zavart megszokunk, természetesnek vesszük, és a pszichológiai témájú könyvek, előadások is inkább a közepes nagyságú problémáktól kezdve dolgozzák fel a lehetséges veszélyeket. A kutatások szerint a párok a kapcsolat látható megromlását követő 6.-8. évben fordulnak szakemberhez. Általánosságban elmondható, hogy a kisebb nehézségek, hiányok, elégedetlenségek helyrehozása sokkal gyorsabb, mint a régre nyúló sérelmekkel, krízisekkel, cserbenhagyásokkal való megküzdés.
Az ezzel foglalkozó szakemberek látva a pár beszélgetését nagyon rövid idő alatt (akár 1-2 perc) meg tudják állapítani, milyen állapotban van a kapcsolat. A pároknak a következő kritériumokat ajánlom annak megítélésére, hogy közeledhet a krízis:
-visszatérő témájú konfliktusok, aminek megoldása nem halad előre: „már megint ugyanaz”
-a megjelenő tehetetlenség: „egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele...”
-az óvoda, iskola erős jelzést ad a gyermek problémás viselkedésére vagy szorongására
-a negativitás eluralkodása „hazamegyek/hazajön, és egy pillanat alatt eltűnik minden erőm”
-a kapcsolat beszűkülése „sokkal jobb a barátokkal, szüleimmel, a munkahelyemen”
-erős a félelem, hogy a közös út nem jó irányba visz bizonyos területeken
-bizonyos dolgok „nem normálisak” a kapcsolatban
-valaki vagy valami erős veszélyben van a családban
-nagyon nagyok az érzelmi hullámzások, vannak riasztó reakciók
Érdemes egyedül is eljönni?
A folyamat során hatékonyabb a munka, ha a pár mindkét tagja jelen van a folyamat egy szakaszában. Ennek nem szükséges az első szakasznak lennie. A legtöbb esetben a pár/házaspár egyik felében fogalmazódik meg a gondolat, hogy érdemes lenne segítséget kérni. Vannak párok, ahol a másik fél beleegyezik a közös munkára, és vannak, ahol a másik fél elzárkózik. Ilyenkor érdemes egyedül elkezdeni a munkát, mert
-ha egyénileg tisztábban látja majd a helyzetet, könnyebben megtalálja a lehetséges megoldási módokat
-egyedül is meg lehet változtatni a pár dinamikáját azzal, hogy az egyén máshogy viselkedik, máshogy érez és más érzelmeket generál
A másik tag is szokott csatlakozni a folyamathoz (az én tapasztalataim azt mutatják, hogy közel mindenki), mert az egyik fél változásával megváltozik a dinamika, a tematikák, megjelenik a remény, megjelennek barátságos és szeretetteljes érzelmek, aminek hatására a másik félben is remény ébred a kapcsolat javítására, valamint bizalom a párkapcsolati tanácsadás iránt.
”Csak időhúzás az egész, mert nem szeretne válni a párom”
„Csak azért hurcolt ide, hogy ne neki kelljen kimondania a válást” „Nem akarok jönni, de megcsaltam, meg kell tennem érte kárpótlásként” „Elmegyek, de szeretőm van, ezt nem tudhatja meg a párom”
Érdemes így elkezdeni egy tanácsadási folyamatot?
Hátsó szándék, eltitkolt dinamika nem kizáró ok. Oka van annak, hogy nem került napvilágra a pár tagjai között. A tanácsadás mindig ott indul, ahol a pár tart az egymás közötti folyamatban, és onnan kezdünk el közösen dolgozni. A folyamat során a megfelelő időben és helyzetben be lehet hozni ezeket a témákat, vagy egyéni alkalmak keretében továbbra is külön dolgozni fel. Az általam használt módszerek nem tartják kizáró oknak az eltitkolt motivációkat, tényeket. A tanácsadás folyamatában nem az átlátszóság az elsődleges feladat, hanem a remény megkeresése: ha van remény egy jobb kapcsolatra, talán lesz bizalom behozni a közös térbe mindazt, amit eddig egyedül gondolt/érzett/csinált a két tag.
Semmi értelme, „konkrét segítséget” úgysem kapok...
Ez alatt a konkrét „ezt -vagy azt csináld” típusú mondatokat értik általában. Ilyet tényleg nem adhat a tanácsadás, mivel felelősségi szintje nem terjedhet ki egy ember egész jövendő sorsára. A felelősség az adott helyzet feltárására, megértésére, a módszerekben rejlő megoldási módok, problémamegoldási lehetőségek felvázolására és a hatóerők alkalmazására terjed ki. Ez nem kevés, de valóban nem minden. A döntést a kliensnek kell meghoznia, neki kell olyan utat választania, amin ő fog tovább menni.
”Annyit olvastam már ezekről, tudok mindent, ki is próbáltam, még sincs remény, felesleges...”
A párkapcsolati jelenségekről való tudás elméleti felkészülés a problémamegoldásra. Nagyon hasznos és segít az eligazodásban. Sokszor kimarad azonban egy kulcsfontosságú elem a megértésünkből (ennek sok oka lehet), vagy nem jól alkalmazzuk az olvasottakat, mert az objektív helyzetről és az emberi lehetőségek, megoldási szintek tágas köréről korlátozott ismereteink vannak. A „csináld így vagy úgy” típusú könyvek/videók/előadások sok segítséget nyújtanak, ötleteket adnak, de a konkrét helyzet mélyebb összefüggéseinek ismerete nélkül nehéz eldönteni, melyik gyakorlati tanács való nekünk. A változás legnehezebb része a helyzet felmérése, aminek folyamtát vagy jól tanultuk meg származási családunkban, vagy sem. A párkapcsolati tanácsadás módszerei skálákat, térképeket nyújtanak, amikre rávetítve pontosabban látszik az adott helyzet, az adott probléma. Így lehet kiválasztani az adekvát megoldási módot, utat, lehetőséget.
”Azt szeretném, ha egy bizonyos módszerrel néznénk rá a helyzetemre/helyzetünkre”
Ebben az esetben a szakmai életrajz ad eligazítást, kinél érhető el az a bizonyos módszer.
Kitágítva a kérdést, minden kliens esetében más-más módon zajlik a folyamat. A tanácsadás keretein belül azt szoktam javasolni, kérni, hogy aktívan tegyenek javaslatot, szóljanak bele a folyamatba a kliensek. Így gyorsabban megtaláljuk azt a munkamódot, ami számukra a leginkább megfelelő. Természetesen nem lépünk ki a módszerek adta keretekből, illetve a saját tapasztalatom által megfelelőnek tartott munkamódokból, de nagy a mozgástér, amit szabadon lehet alakítani. Rendszeresen ránézünk együtt a folyamatra, megfelel-e, ki hogyan érzi, jó irányba halad-e, milyen más lehetőségek vannak, stb... A tanácsadás folyamatában az a jó, ha a résztvevők szinergikusan működnek együtt.
”Felesleges, a párom úgyis olyan, amilyen!”
Az a tapasztalat, hogy az emberek nagy többsége jól választ párt – sikerül olyan embert választani, aki elősegítheti személyisége kiteljesedését. A jó párválasztás egy óriási esély a jó, kielégítő kapcsolatra. A kapcsolatot azonban minden lépésünkkel, döntésünkkel, de csupán a jelenlétünkkel is alakítjuk, a kapcsolat, a kapcsolódás mikéntje pedig alakít bennünket is. A személyiség, jellem, kapcsolat dinamikus létezők: egyrészt változatosan jelennek meg („más vagyok” a munkahelyen, más otthon, más a szüleimmel, más a barátaimmal), másrészt állandó változásban vannak: egy nehéz, boldogtalan kapcsolat visszahat a tagjaira, egyre inkább a szűkebben és rosszabbul működnek egyénileg is. A hűtlenségek nagy része ezért történik: a szeretővel szabadabb, boldogabb, önfeledtebb embernek érzi magát a hűtlen fél. Egymásra hatunk a kapcsolódásban, így a kapcsolódás megváltoztatásával az egyének is változnak.
Egy másik, szintén dinamikus jelenség is áll e mögött. Amikor Te meg Én-ből egy pár leszünk, elkezd kialakulni a „Mi” érzete és tudata. Ha jól működik a kapcsolat, Az Én, Te, Mi is jól érzi magát, jól működik. Ha nem, elkezdünk leválni egymásról, és ismét az Én, Te tudata és érzete kerül előtérbe. A jól működő tanácsadási folyamatban a „Te ilyen vagy, stb..” -típusú mondatok lassan ismét átalakulnak a „Mi..” típusúvá.
Van még egy tengely: a kapcsolódás időben történik, és az egyre hosszabb idő más-más szintű témákat hív elő. Ezeket problémáknak éljük meg, de valójában fejlődési szakaszok, miket lehet jobban vagy nem annyira jól kezelni. előbbi esetben szorosabb és boldogabb lesz a pár, a tagok a szoros kapcsolat ellenére szabadnak és önmaguknak érzik magukat, a második esetben nő a távolság és elindul az egymás „fegyelmezése”, rendre utasítása, megítélése, ezzel együtt a védekezés, menekülés, távolságtartás. Tehát törvényszerű, hogy időnként nem érezzük jól magunkat a párunkkal – ennek nem feltétlenül mi, hanem a kapcsolódás érésének a kihívásai lehetnek az okai.
Mi az a tanácsadás? Miben különbözik a párterápiától, stb...?
Ez a közös munka a párkapcsolati tanácsadás, és nem a nevét képező „tanácsok adása”. Azért használjuk mégis ezt a nevet, mert a pszichés segítés (pl. pszichológia, pszichoterápia, gyógyszeres terápia, coaching) egy meghatározott beavatkozási szintjének felel meg a hozzá kötődő feladatokkal, lehetőségekkel és felelősségvállalással, meghatározott metodikák mentén. „Tanácsok” helyett kutatási eredmények, pszichológiai modellek ismertetése, a helyzet kontextusának felvázolása jelenik meg, a szükséges mértékben.
Milyen gyakorisággal érdemes jönni?
A munkamódok és a folyamat kivitelezése is helyzetre, egyénre, párra szabott lehet, az adott módszer keretein belül. Javaslatot szoktam tenni a szerintem leghatékonyabb beosztásra:
- krízisben (megcsalás, válás, nehéz élethelyzet, fordulópont, stb... esetén) sűrűbb alkalmakat (heti 1, akár 2)
- problémák feldolgozása esetén 2 hetente
- bizonyos témák iránt érdeklődés esetén a havonta egyszeri alkalom is megfelel
A legtöbb szempontból biztonságosabb a rendszeres találkozás, de alkalmak eseti megbeszélése is működik.
Az alkalmak között személyre szabott anyagokkal, módszerleírásokkal, tesztekkel, stb...segítem a folyamatot, ha erre igény és lehetőség van.
Milyen témákról van szó?
A párkapcsolti tanácsadás témái nagyon szerteágazók, gyakorlatilag mindent érinthet, amit az egyéni tanácsadás, hiszen a pár együtt mint egység néz szembe az élet kihívásaival. Ezzel együtt megvannak a speciális témák is. Ahelyett, hogy felsorolnám a sok-sok témát, ami jelen van a párkapcsolati tanácsadás folyamatában, inkább azt hangsúlyoznám, hogy a tanácsadás – coaching egy olyan segítő helyzet, ahol a kliens élethelyzetébe belépve gyakorlatilag kísérjük, együtt éljük át vele a közössé tett szakaszt, minden, ami őt éri, befolyásolja a folyamatot is, azzal a fontos kitétellel, hogy mindezt a párkapcsolat, a kapcsolódási képesség, és az önmagához való kapcsolódás (mivel ezek szervesen összefüggenek) szempontjából közelítünk. Így egy munkahelyi, gyereknevelési, anyagi, társadalmi, egészségügyi problémák, de létkérdések, mint halál, életcél, félelmek, stb... is fókuszban lehetnek, kapcsolati szemszögből feldolgozva.
Az érdeklődés nem veszi el az élményt?
Jogos a félelem attól, hogy amikor egy szoros emberi kapcsolatot elkezdünk tárgyilagosan megvizsgálni, elveszik annak spontaneitása, élménye, elvész a szenvedély, a lényeg. Általában elmondható, hogy egy kapcsolat átlagosan 2 évig „magától megy”, vagyis az élmények, a vonzás, a rátalálás élményei, valamint a helyzetek rövid története megkönnyítik az élményszerű kapcsolódást. Ugyanakkor az ebben a szakaszban lerakott alapkövei a kapcsolati háznak meghatározóak lesznek sok időre. A 3. évtől mélyül a kapcsolat, másfajta, alapvetően a kötődésből fakadó kérdések ütik fel a fejüket. Ebben a szakaszban sok a kapcsolati tennivaló, a tettek, szavak, döntések erősítik vagy gyengítik a kapcsolatot. A kutatások adataira támaszkodva általánosságban elmondható, hogy a 7.-8. évre felépül és megszilárdul a kapcsolódás módja, beáll egy megszokott kommunikáció -és ilyenkor jelennek meg erőteljesen a kapcsolódás „rendszerhibái”. A válások egy része a 2. év, másik nagy része a 7.-8. évben történik, vagy a problémák manifesztálódása után 6-8 évvel.
Ha a párkapcsolati tanácsadás, coaching során jól sikerül megtalálni azt a munkamódot, a beszélgetések, gyakorlások, pszichodinamikai okok feltárásának (mi miért van), a humornak, a célkitűzéseknek, a „pont elég” elemzésnek, az egyéni és kapcsolati motivációk előhívásának azt az arányát, ami a párnak megfelel, nem megterhelő de nem is felszínes, akkor bármelyik szakaszban segítség lehet. Ebben sok múlik a szakemberen, nagyon fontos, hogy ezt a pár figyelje, hogyan változik az életük a tanácsadás alatt. Ebből a szempontból olyan ez, mint az autóvezetés: az oktató kellően alapos kel, hogy legyen a fejlődés érdekében, de ha annyira dominálja a tanulást, hogy a tanuló gondolatai, önbizalma, saját stílusa, elképzelése nem érvényesülhet, érdemes váltani.
Meg kell találni a kapcsolatokról való tudásnak azt a szintjét, ami nem a címkézést (=ítélkezés), eltávolodást, állandó készenlétet és félelmet okozza, hanem a kapcsolódás és a másik ember mélyebb megértését, a kapcsolati vészhelyzetek felismerését és a kiteljesedés módjainak megismerését okozzák.
Működik a tanácsadás online formában is?
A legtöbb esetben igen. Közel 10 éve dolgozom párokkal, egyénekkel online is. Ilyenkor az én munkám változik meg bizonyos területeken a jelenléti ülésekhez képest, a kliens sokszor csak az előnyeit élvezi: nincs utazás, parkolás, kora reggel vagy este a gyermekek fektetése után is lehetséges.
Azokban az esetekben nem működik, amikor a pár egymással nagy mértékben reaktív, vagyis könnyen veszekedésbe fordul át a beszélgetés. Ilyenkor élőben könnyebb a helyzetet fixálni, online nehezebb, volt már olyan tapasztalatom, amikor kétséges volt az online folytatás emiatt.
Nem érdekel a „pszichoblabla”, nem akarok többet beszélni.....így is elegem van a lelkizésből...
Mindennapjainkban a „lelkizés”, vagyis elmerülés egy ember érzésvilágában, érzéseinek megnevezése, támogatása, valamint utána esetleg mindezek felerősítése a másik megértésének, támogatásának eszköze. Megoldást, továbblépést, reményt nem biztos, hogy nyújt. Akinek elege van a lelkizésből, annak tapasztalatom szerint ebből van elege. Akinek a pszichológiából van elege, az eddigi tapasztalatom szerint a túlzottan tudományosan megfogalmazott, definíciókkal és címkékkel dolgozó irányzatokból van elege, amik nem konkrét esetekre alkalmazva egyszer valamit, aztán annak az ellenkezőjét állítják, így a konkrét problémát tekintve terméketlen, eredménytelen tudás, „vízfej” keletkezik csupán. A pszichés segítség praktikus, aktuális és egyedi.
A pszichés segítségnyújtásnak csak egy-egy eleme a „lelkizéshez” hasonló érzelmi támogatás valamint a pszichológiai elméletekre, címkékben megfogalmazott jelenségekre való utalás. Ha erre nincs igény, tovább lehet lépni a jelentések kereséséhez, asszociációkhoz, megoldási módokhoz, stb... A teljes eszköztár nagyon gazdag, és az igényekhez, lehetőségekhez alkalmazkodva használjuk.
A magam részéről igyekszem állandóan szem előtt tartani a „Na és?”-próbát: közelebb jutunk a megoldáshoz, ha ilyen-olyan irányba indulunk? Melyik a leggyorsabban eredményre vezető út? Vannak kliensek, akiknél koncentrikus körökben haladunk, vannak, akik közel egyenesen haladnak a számunkra kielégítő megoldás felé.
Általánosságban elmondható, hogy sokkal hatékonyabb, racionálisabb, gyorsabb a folyamat, mint ahogy általában az emberek elképzelik.
”Semmi értelme, csak egy újabb hely, ahol a párom dominál”
Valóban úgy alakul a kapcsolati dinamika, hogy az egyik fél többet, míg a másik kevesebbet osztana meg magáról természetes módon – a folyamat elején. Ennek kiküszöbölésére az alkalmakon osztott időkben dolgozunk, mindenki ugyanannyi idővel élhet. Később erre már általában nincs szükség, akkor természetes módon zajlik a beszélgetés.
Annak érzete viszont, hogy a párom a domináns kettőnk közül, még egy ideig biztos megmarad, hiszen ez az egyik fő tengely, ami a kapcsolati dinamikákat meghatározza (a dominálás/alávetettség az egyik, a közelség/távolság a másik), és mivel a dinamikában probléma van, ezen dolgozni kell. Mindegyik módszer dolgozik ezzel a problémával, a folyamat során érzékelhető ennek megváltozása.
”Már mindent kipróbáltunk és nem segít semmi..”
A tanácsadás egyik fontos feladata annak körbejárása, hogy elérzetett-e a döntéshelyzet. Amikor a sok próba után nem segít semmi, az lehet annak a jele is, hogy a döntéssel kell foglalkozni. Ha az derül ki, hogy igen, akkor a döntéshozást kell segíteni és kísérni, nem a kapcsolatot. Ez is egy folyamat, aminek lehet a vége az, hogy visszatér a pár a kapcsolathoz és azt alakítja át – és lehet az is, hogy eldől, nincs már elég erő vagy szándék ennek a kapcsolatnak a rendbe tételére. A döntés támogatásában a tanácsadás többféle szinten tud segítséget adni, a lényeg, hogy a végén a lehető legélhetőbb döntés születhessen meg.
”A válás, mozaikcsalád, betegség a családban nagyon bonyolult szituáció – mér elfogadtam, hogy csak úszunk az árral – érdemes ebbe belenyúlni?”
Az agyunk a problémák, nehézségek, furcsaságok tekintetében hasonlít egy számítógép asztalához: minden elöl van addig, amíg nem döntünk felőle és nem tesszük a helyére. Ha bonyolult, de rendezett és megnyugtató az életvezetés, természetesen nem szükséges beavatkozni. Azonban ha naponként ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk és nem tudunk előrelépni, egy idő múlva túlterhelődik az „asztal”, és csak menekülni tudunk. A kliensek, akik a tanácsadásra jönnek, néhány alkalom után napjaik nagy részében vissza tudnak térni az aktuális élethelyzetekbe, és azokban előre tudnak lépni, mert rendbe tették az „asztalt”, fontos/sürgős/hordozandó, stb kategóriákba sorolták a helyzeteket. Ezeket aztán a kategóriának megfelelően bizonyos időközönként kell csak elővenni (átgondolni), így felszabadulnak az erők az aktuális helyzetekre.
”Már így is nagyon bonyolult az életünk a kisgyermekeinkkel -nem ez az ideje annak, hogy átbeszéljünk dolgokat – először túlélés, majd ha kicsit nagyobban lesznek, majd akkor lesz erre is időnk
A kérdés mögött egy klasszikus életvezetési feladat húzódik: döntés a sürgősség és a fontosság kérdésében. Ebben a kérdéskörben a legnagyobb veszély a „székrendezgetés a Titanicon” – vagyis a vezetés (világos és adekvát célok) nélküli hatékony menedzselés. Egy kisbaba születésénél és ellátásában, a kisgyermek felnevelésében rengeteg sürgős feladat adódik, amik kényszerítő erejűek, vagyis fontosak is. Abban különbözik ez életünk más területeiről, hogy minden valóban fontossá válik: átérezzük a szülői felelősséget. A felelősség nemcsak a teendők ellátására vonatkozik, hanem a célok kitűzésére is. Sokszor rendkívül hatékonyan és gyorsan haladunk előre egy rossz térkép alapján a vágyott (de nem biztos, hogy átgondolt) célok felé. A térképek ellenőrzése, átgondolása is a felelősség része. Az a helyzet, hogy ezt az aktuális nevelési szokások és divatos nevelési elvek sem oldják meg, egyrészt mert személytelenek (magunkra, a helyzetünkre kell szabni őket), másrészt mert egyoldalúak, vagyis be kell helyeznünk őket elveink és céljaink, értékeink kontextusába. Különben elérjük a célt, csak nem azt, amit szerettünk volna.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha egyfajta „kettős látással” rendelkezünk: a napi feladatok mögött látjuk a nagyobb képet is, a fontossági sorrendeket, az elveinket, a céljainkat. Ez a klasszikus létra-fal kérdés: a létra mögött látni kell a falat is, ahová a létrát támasztjuk.
A fenti kérdésre az a válaszom, hogy aki egyénileg és a társával is többé-kevésbé folyamatosan rendelkezik ezzel a kettős látással, annak természetesen nem szükséges erre külön időt szánni. Akinek viszont ez nehezebb, mert elsodorják az események és hajlamos a részletfeladatokban elveszni, ott van értelme. Egy kisgyermek nagyon hamar felnő, és személyiségében egyik legfontosabb meghatározó hatás az, ahogyan, amiben felnőtt. Ez egyfajta mentális „kincsesláda”, ami útravalóul a rendelkezésére fog állni az iskolák, diplomák, nyelvtudás, utazás, stb.. mellett. Emberek életvégi beszámolói alapján a boldogság (vagyis lelki béke, nyugalom, derű, elégedettség) leginkább a kapcsolódásaikból fakadt az életükben, és ez alapvetően a családi kincsesláda tartalmán múlik. Ezért fontos a „kettős látás” fenntartása a nevelés, családvezetés során.
%201%20(1).png)