mi a zeneterápia?
A zeneterápia a zene meghatározott keretek között zajló professzionális használata. A zeneterápiát képzett zeneterapeuta végzi, aki a zenei hatásmechanizmusokat az által alkalmazott módszereknek megfelelően alkalmazza. A zeneterápiás folyamat más pszichés segítői folyamatokhoz hasonlóan meghatározott keretek között, meghatározott céllal, a kliens-terapeuta között létrejött terápiás kapcsolatba ágyazva zajlik.
Alapvető felhasználási területei a következők:
-személyiségfejlesztés
-pszichés gyógyítás-segítés
-gyógypedagógia, rehabilitáció
-kapcsolódás, kommunikáció, figyelem fejlesztése
Miben különbözik a zeneterápia a zenetanulástól és a zenehallgatástól?
A zenetanulás elsődleges célja pedagógiai, valamely hangszer vagy zenei elem elsajátítása. A zeneterápiában a hangszeres zenélés esetében a hangsúly a lelki folyamatokon van, minden zenei megnyilvánulás az önkifejezés szolgálatában áll. A cél terápiás, a megszólaló zene „értékelése”, értelmezése a belső lelki tartalomra fókuszál, és nem más pedagógiai célokra. A zenehallgatás önmagában nagyon sok terápiás hatással bír, hiszen a zene automatikusan hat a testre, lélekre. A zeneterápia abban különbözik, hogy a zeneterapeuta a problémának, a feladatnak megfelelő hosszú távú célt tűz ki, a kapcsolatban céltudatosan és tudását, személyiségét hozzáadja van jelen, a folyamatot figyeli és értelmezi, így a vele létrejött terápiás kapcsolat egyéb lelki tartalmakat is előhív, mint az egyedüli zenehallgatás.
Hogyan zajlik a zeneterápia felnőtt klienssel?
Felnőttek esetében a zeneterápiás ülések a zeneterápiás módszerek és az alkalmazási területek sokféleségének megfelelően nagyon sokféleképpen zajlanak. Az első találkozáskor a probléma felvetésére és előzetes megbeszélésére kerül sor. Ha idő engedi, az első, ha nem, a második ülés a zeneterápiás eszközök és munkamód kipróbálására van lehetőség. E két előzetes feladat után kerül sor a terápiás folyamat célkitűzésére, vagy más terápia ajánlására, amennyiben olyan problémával állunk szemben, amit hatékonyabban lehet másfajta terápiával vagy egyéb beavatkozással orvosolni. A két alkalom után a kliens is könnyebben el tudja dönteni, szeretne-e a zeneterápiával, illetve az adott zeneterapeutával együtt dolgozni. Ezt a döntést jól meg kell fontolni, mert az idő-pénz-energia fontos, hogy a leghatékonyabbnak tűnő módszerrel kerüljön befektetésre. A szóbeli szerződésben egy adott ülésszámot is megállapítunk, én magam első körben általában 8-10 alkalmat szoktam javasolni.
A zeneterápiás ülések alapvetően a következő tagolást követik:
-a probléma exponálása, vagyis a kliens hozza aktuális gondolatait, problémáját, érzéseit
-vagy ezek megjelenítése improvizáció formájában, hogy a mögöttes érzelmeket közelebb tudjunk férkőzni
-más esetben egy választott zenemű, vagy annak részlete segít az érzelemvilágára feltárásában
-szóbeli megbeszélése az előkerült anyagnak, vagy a megjelent érzések, gondolatok vizuális megjelenítése rajzban, festményen, esetleg mozgásban
-a megértett érzések, hangulatok, gondolatok összefoglalása, pontosítása.
Sok esetben a zenei megjelenítésről a folyamat végéhez közeledve a szóbeli megbeszélésre tolódik át a hangsúly, a zenei önkifejezés a problémák megközelítésében, a lényeg megtalálásában, a színezetek és jellemzők megfogalmazásában jelent óriási segítséget – ami azt jelenti, hogy lényegesen meggyorsítja a folyamatot a verbális megközelítésekhez képest. Ez a nonverbális terápiák egyik legfontosabb előnye.
A zeneterápiában nem is beszélgetünk?
A zenélésben vagy a zenehallgatás közben előkerült belső tartalmakat szóban is meg lehet beszélni a terápia során. Ilyenkor a megjelenített érzelmek értelmezése, okainak keresése, a konfliktusok feltárása történik. A zeneterápia nonverbális, de tehát nem „beszéd nélküli” terápia, a lelki tartalmak megjelenítése azonban elsősorban nem beszédben, hanem zenében történik, különösen a folyamat elején, amikor a megjelenítés a fő feladat. Később, amikor az értelmezés, átdolgozás a cél, tapasztalatom szerint egyre nagyobb részben verbális a munkamód.
Hogyan hat a zeneterápia, milyen hatásmechanizmusokat működtet?
A zene pszichére gyakorolt hatása nagyon összetett. Az biztos, hogy a zene hat, a megkomponált zene hatására a hallgató érzelmi utat jár be. A zene műalkotás, és mint ilyen, a legtöbb esetben tág teret kínál az asszociációknak. A zeneterápiában a zenei hatás analitikusan informál, pont egyedisége alapján jól használható az érzelmek, érzetek, asszociációk, hangulatok, gondolatok feltérképezésében. A zenei befogadás által keltett érzések, élmények kifejezése történhet szavakban, de egyéb alkotás formájában is: festés, zenélés, mozgás, stb…
A zene kreativitást serkentő hatásából két terület: egyrészt asszociatív és környezeti kulcsingereket stimulálva emlékeket mobilizál, másrészt ellazít és megnyugtat, aminek következtében maximalizálja az információ-visszanyerési képességet.
A hangszerek használata a belső tartalmak közvetlen kifejezésére szolgál. Ilyenkor egyszerű, a testre és lélekre az ősidők óta mélyen ható eszközöket használva magunk „írunk” zenét. Az improvizáció az adott pillanatban lelkünkben lévő tartalmakat teszi kézzelfoghatóvá, ezzel teremtve meg a felismerések és megértések alapját. Amit szavakkal nem tudunk megfogalmazni, a zenei kifejezésmód segítségével sűrített, karakteres formában megragadható, szemléletessé válik. A zeneterápia a kliens részéről nem igényel hangszerismeretet, zenei előképzettséget, ám nem is akadály. Az üléseken jellemzően egyszerűen megszólaltatható, terápiára kifejlesztett vagy törzsi, népi hangszereken szabadon játszanak a kliensek és terapeuták. Az improvizált zene az improvizáló hangképe arról, hogyan van a kliens a világban. Nemcsak az „itt és most”-ban, hanem életének egyéb területein is. A kliens zenéje, kifejezésmódja vagy élményei szorosan kapcsolhatók személyiségéhez vagy patológiájához. Általánosabb értelemben a zene a rá jellemző gondolkodásmód, érzésvilág és interakció analógiája. A képzett terapeuta feladata, hogy zeneileg (is) ráhangolódjon a kliens játékára, hatását visszajelezze valamilyen formában, valamint segítsen a kliensnek zenei megnyilvánulásainak értelmezésében. A két ember között létrejött terápiás kapcsolaton belül válnak értelmezhetővé a kliens zenei megnyilvánulásai, az elmozdulások, a változások, ezért a terápiás kapcsolatnak a többi pszichoterápiához hasonlóan a zeneterápiában is kitüntetett szerepe van.
A zenehallgatás során mindkét agyfélteke aktiválódik. A zene tehát nem csupán nem csupán egyoldalú agyfunkcióként jelenik meg, hanem visszahatva a jobb féltekére integrálja a két agyféltekét. A féltekék összeköttetése központi szerepet játszik a kreativitás kialakulásában, együttműködésük korlátozottsága súlyos konfliktusok és problémák forrás.
A zenei hatás eredményeképpen hamarabb kerülnek a kliensek kapcsolatba belső képeikkel, képekben összpontosuló lelki tartalmaikkal. Ugyanígy a változás iránya, a kivezető út is képben jelenik meg. Sokszor átéltem a folyamat közepe felé azt a felkiáltást, ami zenei vagy rajzos megjelenítés után meglepődve hangzik el: „Pont ezt szeretném, ezt akarom!” Ilyenkor szimbolikus formában (hang, kép, mozdulat) megjelenik az a motiváció, ami irányt mutat és maga köré szervezi a pszichés tartalmakat a véghezvitel érdekében. Az információ nem transzformáció, a szimbólum, ha rezonál a bennem lévő tartalmakra, viszont igen.
Milyen zenét használ a zeneterápia?
Nagyon széles a spektrum ezen a területen, a céltól és a kliensektől függően. Tinédzserek lelki tartalmai a saját zenéiken keresztül a leginkább megközelíthető, gyermekeknél gyermekdalok a speciálisak, de minden korosztályban leginkább a klasszikus zene, annak részletei használatos. Kisgyermekek esetén mozgással, néma játékkal kísérjük a zenét, másoknál rajz, festés, vagy relaxált hallgatás a jellemző.
Milyen esetekben javasolt a zeneterápia?
újszülöttek, gyermekek
-lazítás, stresszcsökkentés, fájdalomtűrés erősítése
-a szülők kísérése és támogatása
-testi funkciók támogatása
-neurológiai fejlődés támogatása
-testi-lelki jó élmények erősítése, nyújtása
-a szülő-gyermek kötődés erősítése, támogatása-szemkontaktus hiánya, ha az érintése, szoptatást elutasítja, zavar az érzelmek felismerésében, az utánzásképesség hiánya, érzékelés-észlelés zavar
-autizmus spektrum zavar-testi fogyatékosságok
-evés zavar
-depresszió
-trauma
-az állandóan síró baba
-kötődési zavar
-a beszédfejlődés zavara
-kommunikációs zavarok
fiatalok
-depresszió, félelmek, kötődési zavarok, magatartás zavarok, evás zavarok, autizmus spektrum zavar
-érzelemzavarok
-függőség
-önértékelési problémák
felnőttek
-szakmai átmeneteket, elköltözés a szülői házból, házasság, szülővé válás, szociális státuszt kivívni
-szülők gondozását elvesztése
-gyerekek fiatal felnőtté válása
-életközépi krízis, értékválság
-válás
-anyagi változások
-krízisek
idősek
-értéktelenség-érzés, anyagi visszaesés, beszűkülés, elmagányosodás, Alzheimer-kór
-szerepvesztések
-fizikai hanyatlás
-barátok, élettér elvesztése
Bármely életkorban:
Érzelmi zavarok, a személyiség fejlődésben mutatkozó hiányosságok, fizikai rokkantság, agysérülés utáni felépülés esetén, fájdalomcsillapítás területén. Kiváló stresszoldó, izomlazító, használatos depresszió ellen, lelki egyensúlyba hoz vagy tart, nyugtat, altat. Kutatások sora bizonyítja, hogy hatékonyan fejleszthető a muzikalitás által a bal agyfélteke - melynek ritmusazonosító szerepet tulajdonítanak - és annak funkciói, így a beszéd és az írás képessége, segít a diszlexia, diszgráfia megelőzésében, javításába. A híres francia fül-orr-gégész, Alfred Tomatis negyven évvel ezelőtt bebizonyította, hogy a hangok segítségével alvászavart, depressziót, sőt szervi bántalmakat is lehet gyógyítani. A neurológiai rehabilitáció, a gyógyíthatatlan betegek gondozása, a pszichoszomatikus—pszichiátriai megbetegedések gyógyítása és a gyógypedagógia tekinthető olyan területnek, ahol a zeneterápia bevett és elfogadott módszerré vált. Különösen sikeresnek bizonyul ez a kezelésfajta különböző kommunikációs zavarok — elsősorban az autizmus és a mutitas — esetében, továbbá pszichoszomatikus problémák esetén.
Milyen formái vannak a zeneterápiának?
A zeneterápia különböző formái igen változatos módon zajlanak, a zene, annak egyes elemei, mint hang, ritmus, dallam, harmónia különféle megközelítésű felhasználásával. A lelki segítésben Európában használt módszerek száma meghaladja a százat, de alapvetően a zeneterápia két módját és azok kombinációit használjuk:
Zenehallgatás
A zene mint műalkotás a legtöbb esetben tág teret kínál az asszociációknak. A befogadóban a célzottan kiválasztott klasszikus zenei alkotások hallgatása közben érzelmek, éreztek, asszociációk, hangulatok, gondolatok keletkeznek és kerülnek felszínre. Megnyilvánul a befogadó lelkének tartalma, preferenciái, amiket aztán egyéb alkotás formájában, mint rajz, festés, mozgás segítségével valamilyen alkotásba fogalmazhat át, vagy szóban értelmezhet.
Improvizáció
Ez a szabad, kötetlen zenélés. A hangszerek ilyenfajta használata a belső, pszichés tartalmak közvetlen kifejezésére szolgál. Nagyon előnyös ez a kifejezésmód, mert amit szavakkal nem tudunk megfogalmazni, az improvizáció segítségével sűrített, karakteres formában megragadhatóvá válik. Az improvizált zene tulajdonképpen az improvizáló hangképe arról, hogyan van a világban, hogyan érzi magát, hogyan gondolkodik és hogyan lép kapcsolatba általában. Így amikor ez manifesztálódik, tudatosul, és alakítható. A páros vagy csoportos improvizációban a kliens kipróbálhatja és visszajelzést kaphat arról, kapcsolódási módjai, személyiségének jellemzői hogyan hatnak a többiekre, mit tud elérni és mit nem, valamint lehetősége van arra is, hogy viselkedési palettáját bővítse, újfajta kapcsolódási módokat tanuljon és próbáljon ki.
Szükséges-e a hangszeres tudás?
A zeneterápiában előzetes hangszeres tudásra, zenei előképzettségre nincs szükség, a hangszerek nagy többsége könnyen megszólaltatható, szerethető, Távol-Keleten, Afrikában ma is használt, törzsi hangszer. A szabad zenélés, az improvizáció fokozatosan és tudatosan felépítve kerül be a folyamatba, természetesen az egyéni adottságok és nyitottság figyelembe vételével. A hangszeres jártasság azonban kizáró ok, általában beépíthető a terápiába. Professzionális zenészek esetén azonban többször előfordul, hogy más terápiát ajánlunk, hiszen a zene számukra többé-kevésbé ugyanolyan nyelvvé vált, mint a beszéd, így talán érdemes egy másik, számukra idegen terápiás közeget választani, mint például a mozgás, képzőművészet, verbális terápiák. Bizonyos, zenészeket érintő lelki és szakmai kérdésben viszont a zeneterápia eszköztára igen sokat segíthet.
Hogyan zajlik a zeneterápia gyermekekkel?
Gyermekek esetén a folyamat általában a következőképpen zajlik:
Az előzetes megbeszélés a szülővel vagy szülőkkel zajlik, a próba alkalom pedig a gyermekkel, a szülő jelenlétében általában. A célkitűzés és a munka kereteinek megbeszélése is a szülőkkel zajlik. A zeneterápiás üléseken általában a gyermek és a terapeuta van jelen, de ez igény szerint természetesen módosítható.
A zeneterápiás ülés gyermekek esetében a következőképpen néz ki:
-ráhangolódás, bevezetés zenei játékokkal, mozgással, hangszerekkel
-zenehallgatás, ami kisgyermekek esetében egy rövid zenerészlet ismételt meghallgatását jelenti, közben instrukciókat, ötleteket kap a gyermek, amivel a zenehallgatás alatti játék, mozgás, festés, rajzolás, a belső világának, fantáziájának, érzéseinek megjelenítésévé válik.
-a megjelent tartalmakat hangszere zenélés én, rajzban, mesében, mozgásban, vagy ezek keverékével formáljuk át, dolgozzunk át, lehetőleg szóbeli értelmezés nélkül.
-levezetése szakasz, amikor valamilyen játékos formában „visszatérünk” a játék világából a valóság világába.
Gyermekek esetén a folyamat általában gyorsabb, sok esetben az első alkalmakon már megjelenik zenében, rajzban, mozgásban a probléma, az elakadás oka, és 1-2 alkalom alatt a gyermek pszichéje rá is talál a kivezető útra, ami konkrétabban azt jelenti, hogy aktuális problémájára olyan képek merülnek fel, amik a vágyott állapotot, a kivezető utat képviselik. A szülőkkel való megbeszéléseken mindez verbálisan történik meg.
Minden 3.-4. alkalom után (igény szerint sűrűbben is) szülői konzultáció szükséges, mert ez nagyban gyorsítja a folyamatot, és maradandóvá teszi a gyermekkel elért eredményeket.
Miben más a zeneterápia egyéb más pszichoterápiákhoz képest?
A hang, a ritmus és a dallam a legősibb eszköz lelkünk kifejezésére és gyógyítására, mivel közvetlenül, egészen különleges intenzitással érinti és fejezi ki bensőnket. Ezek az ingerek a méhen belüli élettől kezdve egészen a halálos ágyunkig hatnak ránk, érzelmeket keltenek, emlékeket ébresztenek, megelevenítik fantáziánkat, erős hatással van tudatos és nem tudatos érzelemvilágunkra. Az érzelmi világunk, emlékeink, tudattalan tartalmaink közvetlen megérintődése teszi lehetővé, hogy a racionális elhárító mechanizmusok kevésbé vagy alig működnek, ezzel gyorsítva a folyamatot. Mivel a zene egyidejűleg ellentétes szándékokat, érzelmeket is kifejezhet, tartalmazhat, így az ambivalens szándékok megragadhatóvá válnak és napvilágra kerülnek.
Nemcsak a tudatosítás könnyebb és gyorsabb, hanem az egymásra, önmagunkra hangolódás, a múlt felidézése is: a zene egy egész világot teremt körénk, amit ismerősnek vagy idegennek, egzotikusnak vagy otthonosnak, kellemesnek vagy kellemetlennek, inspirálónak vagy unalmasnak, megnyugtatónak vagy aktivizálónak érzünk. Mindezt úgy teszi, hogy alapvetően nincs szükség értelmezésre: automatikusan hat. Emlékeket automatikusan hív elő, érzések egész skáláját automatikusan feltár, fantáziánkat, a melyre a jövőképhez szükségünk van, automatikusan eleveníti meg. Nem véletlen, hogy a hang, a ritmus és a dallam a legősibb eszköz lelkünk kifejezésére és gyógyítására.
Ezen felül, mivel alapvető, létfontosságú számunkra a hangok, zajok, hangszínek, a hangban megjelenő szándékok értelmezése, gondoljunk környezetünk zörejeire, a számunkra fontos emberek hangszínének értelmezésére, vagy általánosságban véve a nonverbális kommunikáció fontosságára, azt mondhatjuk, hogy a zeneterápia életünk létfontosságú képességével, a hangban megjelenő információval dolgozik, azt fejleszti. Nem véletlen a zenei elemek iránti fogékonyságunk. Társas kapcsolatainkban – kezdve szüleinkkel és szűkebb családunkkal – a kommunikációt tekintve nagyon fontos szerepe van a zenei elemek terén való jártasságunknak. A beszéd dallama, a hanglejtés, a beszélő hangszíne, a beszéd ritmusa és mindezek változásai rengeteg információt szolgáltatnak a beszélő valós szándékairól, belső állapotáról. E területeken sokkal pontosabban eligazítanak, mint az üzenet verbális része, a szavak. A beszéd „zenéje” a nonverbális kommunikáció része, alapvető funkciója van.
Emlékeink fontos része életünkben a beszéd előtti időszakban, másfél éves korunkig keletkezik. Ezen az emlékek (implicit emlékek) tartalma, minősége verbálisan ritka esetben hívható elő, a zene azonban, mint érzéki-szimbolikus érintkezésforma, különösen alkalmas a korai élmények felidézésére és feldolgozására. Így a korai sérülések, traumák hatékonyan megközelíthetők és feldolgozhatók.
A zenei megjelenítés, improvizáció izgalmas és aktív játék a hangszerekkel, hangokkal, önkifejezéssel, hatásokkal. A zeneterápia által felkínált önkifejezési mód annyira távol van a köznapi megközelítésektől, hogy nagy élményt jelent a kliensek számára. Felnőttek, kamaszok, gyermekek, idősek szeretik, élvezik ezt a munkamódot.
Mikor nem javasolt a zeneterápia?
Amikor olyan problémával állunk szemben, amit hatékonyabban lehet másfajta terápiával vagy egyéb beavatkozással orvosolni, segítek megtalálni a megfelelő hatásmechanizmussal működő folyamatot. Ez sok esetben már a telefonos egyeztetéskor is kiderül. Az is kiderül hamar, ha a kereteket érintő kérdésekben (helyszín, idő, folytonosság, együttműködés, árak) nem tudunk megegyezni, vagy ha a kliens-terapeuta kapcsolathoz szükséges alapvető bizalom nem tud létrejönni. Általánosságban az a jellemző, hogy legkésőbb az első találkozás után mindkét fél fel tudja mérni, érdemes-e együttműködni. Ez nagyon fontos kérdés, és javasolt a gondosság, óvatosság, mert a folyamat időt-energiát-anyagiakat igényel, érdemes oda csoportosítani, ahol biztonságban érezzük a célok elérését. Ezt magamra nézve is fontosnak tartom: igyekszünk mindig a legjobb utat megtalálni az adott helyzetben velem, vagy más módokon, vagy együttműködve más szakemberekkel.
Milyen formái vannak a zeneterápiának?
A zeneterápia különböző formái igen változatos módon zajlanak, a zene, annak egyes elemei, mint hang, ritmus, dallam, harmónia különféle megközelítésű felhasználásával. A lelki segítésben Európában használt módszerek száma meghaladja a százat, de alapvetően a zeneterápia két módját és azok kombinációit használjuk:
Zenehallgatás
A zene mint műalkotás a legtöbb esetben tág teret kínál az asszociációknak. A befogadóban a célzottan kiválasztott klasszikus zenei alkotások hallgatása közben érzelmek, éreztek, asszociációk, hangulatok, gondolatok keletkeznek és kerülnek felszínre. Megnyilvánul a befogadó lelkének tartalma, preferenciái, amiket aztán egyéb alkotás formájában, mint rajz, festés, mozgás segítségével valamilyen alkotásba fogalmazhat át, vagy szóban értelmezhet.
Improvizáció
Ez a szabad, kötetlen zenélés. A hangszerek ilyenfajta használata a belső, pszichés tartalmak közvetlen kifejezésére szolgál. Nagyon előnyös ez a kifejezésmód, mert amit szavakkal nem tudunk megfogalmazni, az improvizáció segítségével sűrített, karakteres formában megragadhatóvá válik. Az improvizált zene tulajdonképpen az improvizáló hangképe arról, hogyan van a világban, hogyan érzi magát, hogyan gondolkodik és hogyan lép kapcsolatba általában. Így amikor ez manifesztálódik, tudatosul, és alakítható. A páros vagy csoportos improvizációban a kliens kipróbálhatja és visszajelzést kaphat arról, kapcsolódási módjai, személyiségének jellemzői hogyan hatnak a többiekre, mit tud elérni és mit nem, valamint lehetősége van arra is, hogy viselkedési palettáját bővítse, újfajta kapcsolódási módokat tanuljon és próbáljon ki.
%201%20(1).png)